Sziasztok!
A következő bejegyzésemben egy
tegnap látott meséről fogok nektek áradozni. Először azt hittem, hogy ez se lesz
több, mint azok az animációs filmek, amiket egyszer megnéz az ember,
megállapítja, hogy aranyos, de nem hagy benne nyomot. Nos… tévedtem, nem is
akár mekkorát. De nem is húzom tovább a szót, jöjjön a véleményem, vagy ha úgy
jobban tetszik, filmkritikám.
Eredeti cím: How to train your dragon 1-2
Ismertető:
Első rész: "A Cressida Cowell sikerkönyve
alapján készült film a melák viking harcosok és vad sárkányok világába röppenti
nézőit. A történet középpontjában egy viking tinédzser áll, aki Hibbant szigetén
él, ahol a sárkányokkal való küzdelem a mindennapi élet része. Elérkezik a
beavatás ideje, amikor hősünk bizonyíthatja rátermettségét törzsének és
apjának. Ám amikor találkozik egy sebesült sárkánnyal, és végül összebarátkozik
vele, a kis "sárkányölő" világa a feje tetejére áll."
Második rész: "Hablaty körül mindig történik
valami izgalmas. A viking sárkánybűvölő és tűzokádó barátja, Fogatlan
visszatér, de úgy, hogy abba beleremeg a Hibbant-sziget. Amíg Astrid, Takonypóc
meg a többiek sárkányversenyekkel múlatják az időt, az immár elválaszthatatlan
páros meghódítja a tágas eget. Egyre magasabbra, egyre messzebb merészkednek,
olyan tájakra jutnak, ahol nem járt még viking.
Így fedeznek fel egy titkos
jégbarlangot, melyben több száz idomítatlan sárkány fészkel. A tűzköpő
fenevadaktól Hablaty nem ijedne meg, ám a barlang őre, a titokzatos
sárkánylovas már komolyabb ellenfélnek tűnik. Hablatyék miatta keverednek bele
életük legnagyobb háborúságába: a rájuk váró nagy csatán nemcsak az ő életük
múlik, hanem az emberek és sárkányok jövője is."
Szóval az egész nézzük meg ezt a
filmet akció úgy indult, hogy egy barátnőm teljesen oda meg vissza volt, mikor
egy másik barátnőmmel teljesen lazán kijelentettük, hogy még nem láttuk ezt a
mesét, mivel szerinte legalább egyszer
kötelező megnézni. Ekkor eldöntötte, hogy ő ezt meg nézeti velünk és így is
történt.
Mint ahogy fent is írtam; eleinte
szkeptikusan álltam a dologhoz, azt hittem,
hogy csak elfogult, mert nagyon tetszik neki ez a mese, így kicsit felfújja a dolgokat. Mert lássuk be;
mind voltunk már úgy, hogy nagyon rajongtunk valamiért, így azt hittük, hogy az
a király, az Atyaúristen és minden egyéb. De azt kell mondjam; tévedtem. Ugyanis ennek a mesének, évek
óta először van tartalma és
mondanivalója, aminek a megnézése után az ember elgondolkozik pár dolgon. De
most csapjunk is bele a lecsóba, jöjjön maga a mű.
A történet maga Hibbant-szigeten játszódik, ahol vikingek élnek, akiknek a faluját sárkányok sanyargatják. Az éj leple alatt támadnak, felégetik a
házakat, melyeket fújton újjá kell építeni. Mint kiderül a vikingek a legtöbb
sárkány baját el tudják látni, egyet kivéve az Éjfúriát, mely mondhatni
láthatatlanul támad. Mindenesetre ennek a csatának a sűrűjében találkozunk először
főhősünkkel; Hablattyal, aki a
vikingekhez képest meglehetősen vézna és ügyetlen, ám minden álma, hogy
sárkányokat öljön. Fel is talál egy katapult gépet, mely hálót lő ki magából,
ám mint kiderül; nem tud vele célozni. Ennek ellenére mégis kimegy kipróbálni a
szerkezetet és lő is egy sárkányt;
nem is akármit, hanem az Éjfúriát. Persze, ezt senki sem látja, így senki sem hiszi el neki, ezért másnap elindul az erdőbe, hogy felkutassa a
sárkány, melyet meg is talál. Eleinte meg
akarja ölni - egy kér méretű tőrrel -, ám mikor a szemébe néz, rájön, hogy
ő ezt nem tudja megtenni, így elengedi.
Ezt követően jön a „nagy”
fordulat, ugyanis mikor a fiú hazamegy, az édesapja bejelenti, hogy relatíve
beíratta egy sárkányölő tanfolyamra -
nem arra, de jobban nem tudom megfogalmazni-, ahol végre igazi viking lehet belőle. (Persze, pont akkor, mikor a fiú
rájön, hogy már nem akar sárkányokat ölni…). Szóval Hablaty elmegy a kiképzésre, melyen több
gyerekkel együtt vesz részt. Persze, mikor éppen van szabadideje akkor az elejtett Éjfúriával foglalkozik, akivel egy
idő után mondhatni barátok lesznek, ami persze tiltott barátság, elvégre a fiú
népe sárkányokat öl. Ezt rövid ideig sikerül is titokban tartaniuk, ám nem örökké, ugyanis Astrid - az alfanő - , egyik alkalommal követi Hablatyot, ugyanis nem érti, hogy hogyan sikerült a fiúnak olyan hamar a sárkányok mesterévé válnia. Itt majd jön egy tipikus, romantikus-repülős jelenet, melynek végén Fogatlan - így lett elkeresztelve a sárkány - elviszi őket a fészekbe, ahol olyan dolognak lesznek szemtanúi, melyet még viking nem látott.
Persze, a történet ennél kicsit bonyolultabb, van benne még pár szál és pár
megválaszolatlan kérdés (olyan is, ami csak a második részből derül), de azt
hiszem, hogy ennyi elég volt a film alap hangulatának megadására. Dicsérni órákig tudnám a történetet, a
remek karaktereket, az iszonyatosan édes sárkányokat, a kiváló animációt és
hasonlókat, mert szinte tökéletes a dolog. De csak szinte, ugyanis van egy apró szépséghibája; a történet mondjuk 90%-a kiszámítható. Volt
olyan dolog, amit jóval a megtörténés előtt megjósoltam. Ennek ellenére volt egy dolog, amire nem számítottam, az
pedig a történet vége volt, vagyis az,
hogy pontosabban mi is történt Hablattyal, az a dolog, ha nem is sokkolt, de
egy meg kellett ráznom a fejem, hogy; „Mi
van, ez komoly?”. De meg mondom őszintén; tisztelem a készítőket, hogy ezt
így bele merték tenni, egy mesébe, melyre mindenki azt ragasztja rá, hogy
gyerekeknek készült.
Ezzel ellenben a második rész
orvosolja azt a hibát is, ugyanis az tele van váratlan fordulatokkal, többek között
egy olyan szereplő halálával, akit nem hittem volna, hogy megölnek. A második
részről most nem írnék hosszabban, azt hiszem, hogy a fentre bemásolt tartalom
mindent elmond, amit komolyan spoiler nélkül el lehet mondani, úgy hogy ne lőjünk
le semmilyen poént, vagy éppen váratlan fordulatot.
Valamint itt szerencsére nem
történt az, ami általában történni szokott, vagyis az, hogy a második résznek
nem sikerült „felnőnie” az elsőhöz. Egyszóval tökéletes és méltó folytatás. Persze,
biztosan vannak benne hibák és apró bakik, ezek mindenhol előfordulnak, azonban annyira belemerültem az egészbe, hogy mire azt elemezhettem volna, hogy mik is ezek vége lett a másfél órás filmnek.
A az egyik legaranyosabb jelenet a második részből |
Utószóként még annyit elmondanék, hogy ezt a mesét nem - csak - gyerekeknek készítették, ugyanis a saját meglátásom szerint van egy olyan mondani valója, amit az ember 15 éves kor alatt nem nagyon ért meg. Így bátran merem ajánlani bármely korosztálynak. Mert egy édes, aranyos, érzékenyebb lelkűeknek néhol sírós mese.
Ölel mindenkit: