Sziasztok!
WARNING! Minden olyan egyetemista, aki még nem fejezete be a vizsgáit, csak saját felelősségre olvassa ezt a cikket! WARNING!
Azt hiszem az eredetileg személyes blogomon ez lesz az első igazi személyes bejegyzésem. Jó vagyok! Na szóval a cím maga elég vészjóslónak hangzik, az ember biztosan azt gondolná, hogy bezárok egy blogot, befejeztem egy történetet vagy ilyesmi.... nos nem, vagyis nem teljesen. Mert tegnap számomra VÉGET ÉRT A VIZSGAIDŐSZAK!
 |
| Az érzés, amit legbelül érzel, mikor kijössz az utolsó vizsgádról. |
Alig három héttel ezelőtt, mikor felocsúdva a szilveszteri kábulatomból elkezdtem tanulni nem hittem volna, hogy egyszer eljutok ide, azt hittem elhullok közben. Na jó, ezt azért nem, de azt gondoltam, hogy lesz olyan tárgy, amiből megvágnak, így mehetek UV-re, de nem így lett. Tegnap, mikor kiléptem a legnehezebb vizsgánkról egy négyessel - amit most sem tudom, hogy mire és hogyan kaptam, mert mikor bementem úgy voltam vele, hogy a kettes legyen meg és akkor én nagyon boldog leszek - sírni tudtam volna örömömben. Nem csak a jegy miatt, hanem mert vége lett.
Hogy minek is lett vége?
A hajnalig való tételkidolgozásnak, az izgulásnak, a napi 3-4 óra alvásnak, csoporttársak zaklatásának oda-vissza - mert persze a tanárok olyan diát adnak, amiből készülni lehetetlen és mindenki ott próbál tételt találni, ahol tud -, az idegességben való evésnek - szerintem többet híztam az elmúlt 3 hétben, melyre besűrítettem az összes vizsgámat, mint karácsony alatt - és hasonló dolgoknak.
És mi jön most?
Olvasás, pihenés, fogyás. kritikaírás, korcsolya EB nézése nyugodt körülmények között, sorozatnézés, brátok és rengeteg jó dolog, egészen május végéig-közepéig, mivel akkor egy új és még több vizsgát tartalmazó vizsgaidőszak veszi kezdetét. De ahogy Horatsius is mondta; Aurea mediocritas, vagyis Élj, a mának!
Hát ennyi lettem volna közel 14 óra alvás után kipihenten, frissen fitten. A továbbiakban még folytatom a harmincnapos műkorcsolya kihívást és egy másik bloggerina, pontosabban Riri blogján láttam, hogy kirakta; milyen ötletei vannak a futó történetein kívül; nos ez megtetszett és még a hétan hozok és is egy hasonló bejegyzés. Valamint megpróbálom befejezni az Álmodj a csúcsig! tizenhetedik fejezetét.
Ölel mindenkit:
Lucy
Ui: ha mégis volt olyan mazochista egyetemista, aki végigolvasta a soraimat annak és minden egyéb sorstársának sikeres további vizsgákat kívánok. Higgyétek el; menni fog, ha meg nem; akkor úgy is van UV. (Én ezzel a szlogennel keltem fel minden vizsga reggelén.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése