2015. január 10.

Odette Beane - Egyszer volt, hol nem volt /Ébredés/ (NOK 2015)

Sziasztok!


Mint ahogy a köszöntő bejegyzés majd 80%-ában beszéltem róla elkezdtem a nagy olvasási kihívást, ami a továbbiakban NOK 2015. Most pedig meghoztam az első könyvet, melyet annak a bűvös ötvenes listának a keretein belül olvastam ki. A kritérium, amire illeszkedik az szám szerint a 49 miszerint olvassak „egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.”  Hát én megtettem.

Odette Beane - Egyszer volt, hol nem volt /Ébredés/

„Az Eddy Kitsis és Adam Horowitz által írt televíziós sorozat alapján

Emma Swan élete cseppet sem hasonlít egy tündérmeséhez. Nincsen senkije, amióta kisbaba korában magára hagyták. Mindez megváltozik, amikor huszonnyolcadik születésnapjának estéjén megjelenik az ajtaja előtt Henry, egy tízéves kisfiú, akit Emma a születésekor örökbe adott. Váratlan látogatása mindent a feje tetejére állít.
Henry elviszi Emmát a Mayne állambeli Storybrooke-ba, ahol él, és ahol állítása szerint minden lakos mesefigura, aki nem emlékszik valódi kilétére. Márpedig ha Henrynek igaza van, akkor Mary Margaret Balnchard, a kedves és magányos tanítónő valójában Hófehérke, a híres hercegnő... és egyben Emma rég elvesztett édesanyja.
Meseországban Hófehérkét rabló képében látjuk, aki gonosz mostohája, a királynő elől szökött meg, és kénytelen száműzetésben élni. Hófehérke fiatal nő, aki beletanul a hősi létbe, és bármit megtenne, hogy boldogan élhessen igaz szerelmével, a szőke herceggel, Délceggel, míg meg nem hal
.Minél közelebb kerül Emma Henryhez, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia az átkot, amely Storybrooke-on ül és összeköti őt Mary Margarettel. Ha Emma képes elfogadni sorsát Storybrooke megmentőjeként, és megtöri az átkot, végül rátalálhat családjára is, amiről egész életében álmodott.

Az ABC televízió Egyszer volt, hol nem volt sorozata kalandos, modern mese, némi borzongással és
sok csodával fűszerezve, tele a legismertebb tündérmesék szereplőivel.”


Mint ahogy arra a cím és a fülszöveg is utal ez a könyv a Magyarországon és Amerikában is híred Once upon a time - Egyszer volt, hol nem volt - című sorozat könyv adaptációja. Mielőtt tovább mennénk, le kell szögeznem, hogy egyetlen egy részt láttam az egész sorozatból; a legelsőt. Tehát úgy olvastam a könyvet, hogy teljesen újdonságnak számított. 

De akkor kezdjük is az elején, a borítóval, ami nekem személy szerint nem nyerte el a tetszésem, mert semmit sem mond a történetről. Nézzük meg alaposan, van egy kék hátterünk, amin fákat tudunk felfedezni. Hoppá! Itt jöhet az isteni sugallat, hogy ez minden bizonnyal egy erdő. Ha pedig ilyen sötétkék, akkor minden bizonnyal éjszaka van. Tehát van egy éjszakai erdőnk, eddig.
 Amint ezt konstatáltuk megnézzük az „előtérben” lévő két nőt. Az egyik, a fekete hajú és kifejezetten érdekes ruházatot visel. Egyszerre „mesés’ és modernkori, ha értitek, hogy mire gondolok, ez tetszik. A mellette álló, szőke hajú nő ezzel ellentétben egy egyszerű farmer bőrkabát kombinációban díszeleg mellette. Ez mondhatni figyelemfelkeltő.
Most hogy kitárgyaltam pár mondatban a hátteret és a figurákat térjünk rá a címre, amivel kétes érzéseim vannak. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem tetszik, azonban minél többet nézegettem annál jobban változott a véleményem. A mérleg pedig negatívból a pozitív irányba billent. Mondjuk, azt most se állítom, hogy olyan nagyon tetszik, de már nem igazán értem, hogy eleinte miért is volt olyan ellenszenves.
Tehát összegezve; nem a világ legszebb borítója az egyszer hétszentség, de az is biztos, hogy ha egy könyvesboltban, véletlenül kerül volna a kezembe a könyv akkor nem dobom vissza szörnyülködve, hanem adok neki egy esélyt.


De ennyit a külcsínről, nem ez a lényeg, hanem a történet. A kezdő jelenetben megismerhetjük jövendőbeli főhősnőnket Emma Swant, akiről kiderül, hogy fejvadász és egy férfi után nyomoz, aki sikerül is elkapnia. Nem sokkal az után megismerjük a fiát Henry-t, akit közel évvel korábban örökbe adott és aki azért van ott, hogy elvigye Emmát Storybrooke-ba, ahol állítása szerint mindenki az idő fogságában szenved. Mind ezt pedig a gonosz királynő - Hófehérke mostohaanyja - átkának köszönhetik, aki az idő fogságába zárta őket. Így a városban senki sem tudja, hogy ő egy mesehős. Például a terapeutája Archie se tudja, hogy ő nem más, mint a Pinokkióból ismert Tücsök Tihamér.
Mindenesetre Emma hazaviszi a fiút a nevelő anyjához-Reginához, aki a város polgármestere és Henry szerint Hófehérke mostohaanyja. Ez után főhősnőnk úgy érzi, hogy neki már nem sok keresnivalója van a városban, így elindul vissza, Bostonba, ahonnan jött. Azonban észreveszi, hogy a fiú ravasz módón a kocsijában hagyta a mesekönyvet, így mindenképpen a városban kell maradnia, legalább egy éjszakát. Azonban miközben ezen tűnődik váratlanul egy farkas terem előtte, melyet sikeresen kikerül, ám szerencsétlenségére karambolozik, melyben eszméletét veszti.
Emma reggel a rendőrkapitányságon ébred, ahol a seriff közli vele, hogy le van tartóztatva. A beszélgetésekre és miértekre azonban nem sok idejük marad, mire megjelenik az aggodalomban úszó Regina, mivel Henry megint eltűnt. Persze mikor meglátja Emmát egyből rágyanakszik, azonban hamar rá kell jönnie, hogy a nőnek semmi köze az ügyhöz. Végül Emma kezd el nyomozni Henry után, és mondhatni könnyű szerrel és a fiú tanárnőjének - Mary Margaretnek - a segítségével megtalálja őt a „várában”. Ahol előadta Emmának a története folytatását, miszerint Ő - mármint Emma - nem más, mint Hófehérke gyereke, akit azért küldtek a szekrényen keresztül - aki nem látta a sorozatot annak lejjebb lesz a magyarázat erre - másik világba, hogy majd megtörje az átkot.
Persze ki az a huszonnyolc éves nő, aki ezt elhiszi? Senki.
Mindenesetre Emma visszaviszi a fiút Reginának, aki meglehetősen, a kelleténél talán kicsit hevesebben reagál a nő egy ártatlan megjegyzésére, aki erre félig dacból, félig anya aggódásból úgy dönt, hogy a városban marad, így kivesz egy szobát a helyi fogadóban.


Azonban az első fejezet - pont úgy, ahogy az egész könyv -, melyet fentebb részleteztem két vonalon játszódik. Az egyik a valóságban a másik a mesék világában. Az első fejezetben kronologikus sorrendben, ám nagyobb időbeli ugrásokkal vagyunk jelen ebben a világában. Az első jelenetben tanúi lehetünk Hófehérke esküvőjének, melyet a gonosz királynő szakít félbe. Itt mondja el az ifjú párnak, hogy „ajándékot hozott nekik”. Mégpedig nem mást, mint a boldogságuk utolsó napját, ugyanis le fogja rombolni azt, amit ők ketten felépítettek.
Ezt követően nem tudom hány hónapot ugrunk előre, de várandós Hófehérke és a Délceg herceg egy várbörtönben vannak, ahol Zörgőfürgét - hogyan, kérdezem, én hogyan lehet ilyen nevet adni szegény Rumpelstiltskinnek!? -, hogy segítsen nekik. Rumple - akit akkor se fogok a „magyar nevén” hívni, ha fizetnek érte - elmondja az ifjú párnak, hogy nemsokára mind az idő foglyai lesznek, az egyetlen, aki megtörheti az átkot az a leány, aki Hófehérke hasában növekszik. Persze a segítségnek a mesében és itt is ára van, ez pedig nem más, mint hogy a gyermeket, aki születik nevezzék Emmának.
Ezt követően, mikor megint a mesék birodalmába kerülünk az átok beteljesedni látszik, de a terv is. Ugyanis Dzsepeto csinált egy szekrényt, melyen keresztül Emmát és Hófehérkét ki tudják menekíteni még időben. Azonban a dolgok nem úgy sülnek el, ahogyan ők azt eltervezték, ugyanis a szülés közben már megindul a támadás, így Emma születése után a hercegnek és Hófehérkének, éppen hogy marad ideje a kisbabát a szekrénybe tenni.

(A fejezetben a mesés és a valóságos részek nem úgy jönnek egymás után, hogy valóság ömlesztve - mese ömlesztve, hanem úgy hogy egy kis valóság - egy kis mese - egy kis valóság - egy kis mese.)

Mindenesetre ez, hogy Emma a városban marad, teljesen felborítja az életet, vagyis inkább elindítja azt, ugyanis az eddig nyugodt kisvárosban hirtelen eltűnések, megjátszott gyilkosságok, veszekedések és intrikák ütik fel a fejüket. Ezekhez a történéseknek köze van többek között Mr. Goldnak, aki a város leggazdagabb és legbefolyásosabb embere, Reginának, Mary Margaretnek, Henry tanárnőjének, Nagyinak a fogadó tulajdonosának és unokájának Rubynak, Davidnek, aki eleinte egy ismeretlen, kómában lévő férfi a kórházban, Khatrynnek, a feleségének és még nap esti sorolhatnám a szereplőket. Valamint kezdetét veszi a "Kobra hadművelet is", melyben Henry - és Emma - próbálják kideríteni, hogy kinek mi a valódi személyazonossága.
És persze a „másik világ” frontján sem maradnak el a történetek, mert ebben a világban, is zajlanak az események. Betekintést nyerünk a múlt titkaiba, rejtelmeibe valamint gyerekkorunk kedvenc meséit - többek között a Piroska és a Farkast, ami engem a legjobban meglepett - új köntösben ismerhetjük meg.
Az kifejezetten tetszett a fejezetekben, hogy a mese és a valóság igazodott egymáshoz, mivel valamilyen szinten ugyan az játszódott le mind a két helyszínen. A szereplők megvívták csatáikat, melyből néha vesztesen, néha győztesen kerültek ki. De ezek ellenére mégis egy olyan világot kapunk, ahol van varázslat, létezik az igaz szerelem és a végén, ha a jó győz, akkor talán mindenki megkapja a boldog befejezését

Magát a könyvet ajánlom mindenkinek - még annak is, aki látta már a sorozatot és azt hiszem, hogy négy évadra előre tudja, hogy mi várható -, mert egy könnyű nyelvezetű és gyorsan olvasható könyv. Bár én néhol hiányoltam a leírásokat, a tájról és egyes szereplők lelki folyamatairól, melynek köszönhetően kicsit közelebb kerülhettek volna az olvasóhoz.

Hű, végére értünk életem első könyvajánlójának, leírásának. Nos, azt hiszem, hogy kicsit sokat beszéltem az első fejezetről, de úgy gondoltam az a bevezető, azt mindenképpen el kell mondanom. Az után a többi fejezetről azért nem beszéltem, mert kisebb epizódokból állnak, melyben persze visszautalnak a történtekre, de nem akartam lelőni egy poént se.

Ölel mindenkit:

Lucy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése